Reggeli:

• Látható, hogy reggel 8-9 óra között a legaktívabb a gyomorműködés. Ekkor érdemes tehát beiktatni a nap első étkezését.
• "Reggelizz úgy, mint egy király..." mondá a kövér nagymama. NEM, KÖNYÖRGÖM, NEM! Olvasd el: A gyomor salaktalanít! Méregtelenít, tisztít, megújul, takarít! Józan ésszel: szerinted az a test minden vágya, hogy alig tíz perccel felkelés után, gyakorlatilag az éjszaka lemerült energiaraktárakkal, nekiálljon lebontani a sonkás tojásrántottát, hagymás-zsíros kenyérrel?! Csak mert igen, képes rá! Megcsinálja! Minden maradék energiáját felhasználva megpróbálja megemészteni. És igen, nem leszel éhes utána. De jól sem fogod magad érezni. Komolyan arra, akarod elpazarolni az összes reggeli energiádat, hogy a nap első mozdulatával bekapott szendvicset még órákig emészd (gyakorlatilag rothaszd) a gyomrodban?
• A szervezetnek nem erre van szüksége. A szervezet méregtelenít. Vagyis olyan táplálékra van ilyenkor szüksége, amit nem kell nagyon megemészteni, ami könnyen felszívható, miközben mégis ellát a szükséges tápanyagokkal, vitaminokkal, vízzel. Mi lehet ez? A GYÜMÖLCS. Nem logikus? Szerinted mit ettek régen az emberek reggelire? Azt, ami körülöttük volt, amit éppen el tudtak érni anélkül, hogy keresni, üldözni, megsütni kellett volna. A gyümölcs édes, lédús és finom. Szinte nem is lehet betelni vele. Véletlenül lenne ez így, hogy az emberek ennyire vonzódnak az édes ízhez?! Elárulom: nem. Az édes íz az egyetlen olyan, ami még nagyobb mennyiségben sem okoz kellemetlen érzetet az agyban. A sós, a savanyú, a keserű, idővel mindegyik rosszul esik túl nagy mennyiségben. Az édes nem.
• Ezalapján mondhatnád azt, hogy akkor igazán ehetnél kockacukrot is reggelire. De ez nem így van. A "sima" cukor általában szacharóz, ami összetett, tehát további lebontást igényel. Vitaminokat és vizet pedig egyáltalán nem tartalmaz. Nem, ki van ez találva, higgyetek nekem! A fruktóz a legédesebb cukor mind közül. Édesebb a szaharóznál, édesebb még a glükóznál is. Mi van a gyümölcsben? FRUKTÓZ. Miért van benne fruktóz? Miért édesebb a fruktóz a finomított cukornál, a glükóz-szirupoknál és a többinél? Miért kívánjuk az édeset mindennél jobban? MERT A TERMÉSZET MINDENT ELKÖVETETT AZÉRT, HOGY GYÜMÖLCSÖT AKARJUNK ENNI!
• Azzal, aki attól fél, hogy egy tetemes mennyiségű gyümölcs-reggeli rossz hatással lesz rá, közölném hogy ez nem igaz. Először lehet, hogy jobb kevesebb mennyiséggel kezdeni és csak egyféle gyümölcsöt enni egyszerre, de amikor megszoktad a gyümölcsös fogásokat már semmi bajod nem lehet tőle, sőt! Meglátod, jobban fogod magad érezni. A fruktóz hamar felszívódik, de a májnak még át kell alakítania glükózzá. Emiatt nem emeli olyan drasztikusan a vércukorszintet, és nem okoz túlzott inzulinelválasztást sem.

Ebéd

• Déltől fokozódik a gyomorsavtermelés, később pedig a vékonybél és az epe működik jól. Következtetés?
• FEHÉRJEIDŐ! De vigyázat! A szervezeted nagyon nehezen képes lebontani a fehérjéket, ezért nem érdemes belőle túl sokat enned. Lehetőleg ne kombináld őket egymással, és ne egyél a fehérjékhez túl magas keményítőtartalmú ételeket is (kenyér, sült krumpli). Én személy szeint az olajos magvakat preferálom, mert sokkal jobbak tápanyageloszlás szempontjából is.
• Az ebéd után jól esik egy kis pihenő. Nyilván. A testnek meg kell emésztenie a fehérjéket, azokat aminosavakra kell lebontani, felszívni, elszállítani. Nem kis munka. A fehérje a legnehezebben felhaználható dolog a test számára.

Vacsora

• Este 7-8 óra körül ideális, de ne legyen túl megterhelő!
• Mi az, ami nem megterhelő? A zöldségek, szénhidrátok, gabonafélék. Minden, ami majd elég fűtőanyagot és energiát ad az éjszakára, és a másnap következő munkára. Egyben jutalom is a mai napért. Ez is logikus nem? Este hideg van, a test lehűl, ezért célszerű este enni a szénhidrátgazdag ételeket. Reggel dolgozni kell menni, futni kell, gondolkodni. Akkor nem érünk rá a többezer glükózegységből álló keményítőmolekulát bontogatni. Ha szokványos bőséges reggelit választjuk, már korán reggel leterheljük az emésztőrendszerünket - holott nem is lenne szükségünk rá.
• Edd este ezeket a bőséges fogásokat, és meglátod, elégedettebb leszel! Hiszen ez az, amiért egész nap megdolgoztál! Így lesz értelme a dolognak!
•  

Láttad már ezt a képet? Ez az alapja a tested működésének. Ha ezt nem tudod, nem tudsz te semmit.

Íme, a menetrend, ami szerint a tested optimálisan működik. Évszázadok óta ismert, és évszázadok óta figyelmen kívül hagyott? Hogy miért? Nos, a helyzet az, hogy nem feltétlenül kell eszerint élned. A tested toleráns, és viszonylag tágas keretek között képes alkalmazkodni a kínálkozó feltételekhez. Ha nem mozogsz rendszeresen, vagy össze-vissza eszel, nem baj! Megoldja! Ja, amíg tudja. Aztán meg már nem.

A lényeg az, hogy ha jót akarsz tenni a testeddel, akkor követed ezt a természetes ciklust. Nem lesz baj, ha néha egyszer-egyszer eltérsz tőle, de tudd, hogy minden egyes kilengéssel igen komoly feladat elé állítottad a szervezetedet.

Biztos úgy gondolja, hogy teljesen természetes, ha a teste működik. Mert miért ne működne?! Hiszen csak egy darab hús, nem? HÁT NEM!

Belegondolt már mi mindent csinál egyetlen egy darab sejtje egy nap alatt? Nem, nyilván nem tudja, és nyilván nem is fogja megérteni, bármilyen egyszerűen próbálnám is én itt most elmagyarázni. Közelítsük meg inkább másfelől!

Ez a darab hús, mégis hogyan működik? Miért tudom felemelni a kezemet? Miért tudom akkor felemelni a kezemet, amikor akarom? Miért tudom akkor felemelni a kezemet, amikor nem akarom, de mégis szükségem van rá. AZÉRT MERT A TESTED ÉL! És tudod mit, továbbmegyek! A TESTED SZERET TÉGED ÉS MEG AKAR VÉDENI!

Akkor is így van, ha te ezt nem tudod, sőt akkor is így van, ha te nem szereted a testedet és mindent megteszel azért, hogy tönkretedd. A test akkor is a tiéd, és hiába akarod elűzni magadtól akkor is a tiéd marad életed végéig. SZERESD TE IS A TESTED, TEDD AZT, AMI A TESTEDNEK JÓ!

Nem vagyok őrült. Nézz végig a testeden! Látod?

Látod az egymásra épülő, csontokat, szöveteket, izmokat? Látod, ahogy a tested azért küzd, hogy te megkaphasd azt, amit valahol az agyad egy eldugott zugában kigondoltál? Érzed, ahogy minden izmod és idegszálad megfeszül, csak hogy elérhesd azt, amit te valahol jónak ítéltél meg. Látod, hogy veszi körbe egész lelkedet ez a burok? Hogy véd, hogy törekszik ösztönszerűen a TE túlélésedre!

És te mit adsz neki cserébe? Mérgezed.. nem csak étellel, de gondolatokkal, erőszakkal, elutasítással, túlterheléssel, megalázással. Ellehetetleníted a működését.

Szerinted ez NORMÁLIS? Szerinted normális az, hogy addig terheled, míg végül nem marad más választása, és beteg lesz?! Szerinted normális az, ha el akarod rejteni, meg akarod változtatni, erőszakkal át akarod alakítani a testedet? Ez így rendben van? Csak azért mert ez a test feltétel nélkül ragaszkodik hozzád, még igazán nincs jogod kihasználni, vagy nem? Csak mert a tested hihetetlen módon képes alkalmazkodni a teáltalad megteremtett körülményekhez, még nem kellene ezzel vissza is élni. Miert hiába! A tested nem fogja hagyni. A végsőkig ki fog tartani, anélkül hogy észerevennéd, nap mint nap kimerítő csatákat fog vívni a veszélyforrások, sőt akár saját maga ellen is, azért hogy neked jót tegyen!

A legegyszerűbb példa: ELHÍZÁS

Mit mondasz te: "A testem hajlamos a hízásra, nem működik jól, ellenem van", stb.

Mi a valóság: A tested először örül a frissen bejutott energiaforrásnak, de később ez már hatalmas terhet jelent neki. Próbálja eltüntetni, semlegesíteni, olyan helyekre rakni, ahol a legkevésbé ártalmas rá nézve, vagyis távol a belső szervektől (legtöbbször csípőre, comra, fenékre). Próbál alkalmazkodni. Szereted a csokitortát? Minden nap megeszel egy csokitortát? A tested megoldja! Megemészti, felszívja az alkotóelemeit, majd elraktározza. Miért? Mert a tested MEGBÍZIK benned! Bízik benne, hogy nyilván okkal eszel most ennyit, biztosan célod van azzal, hogy ennyi kalóriát, energiaforrást juttatsz be a szervezetedbe. Ígyhát elfogadja. 

És a tested szeret téged, és megbízik benned, és ezért nem hányod ki, és nem leszel rosszul.. de egy idő után már nem bírja tovább.. Bármennyire is próbálja feldolgozni, idővel baja lesz. Ismerjük a túlsúly kockázatait, találkoztunk már a cukorbetegséggel, a magas vérnyomással, koleszterinproblémákkal és a többiekkel. Miért alakultak ki? Mert a tested megbízott benned, de te túlterhelted!

Miért lettél beteg? A tested miatt? Nem. Magad miatt. Amiatt a nagy eszed miatt, amiért olyan sokra tartod magad. Mert nem értetted meg: a testednek nem csokitortára lett volna szüksége, hanem vitaminokra, aminosavakra, glükózra és a többi esszenciális összetevőre, ami bizony nem a csokitortában van benne, hanem a ZÖLDSÉGBEN, GYÜMÖLCSBEN, GABONÁBAN. Azért vagy elhízott, mert nem értetted meg a testedet, mert nem figyeltél kellően oda rá.

És ez nem csak az elhízásra, ez minden más betegségre is érvényes.

Nincs rá más szó. Besokalltam. Kezdjük az elején.

Orvos akartam lenni. Nem, ez nem igaz: GYÓGYÍTÓ akartam lenni. Olyan ember, aki segít másoknak az egészségük, az életük megőrzésében. Sok mindent hittem, és sokmindenről kiderült, hogy hamis. Azt viszont nem hittem, hogy ennyire nem érdekel senkit.

Ön egészségesen él?

Belegondolt már, hány millió sejt együttes működése, precíziós összedolgozása szükséges ahhoz, hogy Ön most ezt a szöveget olvassa és érti? Belegondolt már, hogyan működik a teste? Miért van az, hogy amit eldönt, azt véghez is tudja vinni? Miért van az, hogy ez a tökéletes egységként működő test, amit birtokol, engedelmeskedik magának? Evidens lenne? Valóban? Nem, egyáltalán nem az.

Tisztában van azzal, hogy mit birtokol, hogy milyen kincset ér az az emberi burok, amiben születésétől fogva létezik?

NÉZZE MEG!

Nézze meg a kezét: hosszú, kecses ujjak, összekapcsolódó csontok, mozgékony ízületek, erős szorítás. Az arca: puha bőr, sűrű haj, puha orrhegy, csinos száj. Alul erős lábak, kiszélesedő csípőcsont, has, bordák, mellkas. Tudja mire való? Sosem gondolkodott el ezen?

Nyilván mindig csak az volt az első, hogy a szellemi mohóságunkat kielégítsük. Tanuljunk, dolgozzunk, haladjunk.. de mégis hova? És mégis hogy feledkezhettünk meg eközben arról a társról, aki egész életünkben végigkísér majd minket: A TESTÜNKRŐL. Hogy lehet az, hogy tehernek érzékeljük, hogy azt mondjuk rá "folyton csak a gond van vele, mert állandóan megbetegszik"?! Hogy lehet teher az, hogy törődjünk a testünkkel, hogy tápláljuk és megvéjük? Hogy juthattunk el odáig, hogy plasztikailag akarjuk átszabni, hogy mindenféle mesterséges vegyületet juttatunk bele, mondván hogy ez "így lesz jó"? Mégis mikor és miért árultuk el magunkat?

Hiszem, hogy ennek nem így kellene lennie, mert nem szabad így lennie. És hiszem, hogy vannak emberek akiket még érdekel a testük egészsége. Nincs nagyobb kincsed a saját egészséges testednél és ezt mindenkinek tudomásul kellene vennie.